Már hetekkel ezelőtt megígértem  Grétinek a lányomnak, hogy elvisszük Lulut sétálni az erdőbe. Persze hétköznap erre sok esély nincsen, mert mire hazaérünk az iskolából, vagy a külön órákról már sötét van.

A hétvége

Nem tudom, hogy kinek a gyermeke milyen típusú, az enyém egy elég türelmetlen fajta. Mondjuk én sem szeretek várni, és ez az egyik legrosszabb tulajdonságok egyike talán. Na de mindegy is. Szóval ha már hétvége, és nincs iskola, mér szombaton reggel azt hallgattam Grétitől, hogy mikor megyünk az erdőbe sétálni. Örülök, hogy szereti a természetet, de nem kell mondanom, hogy hétvégén mennyi mindent kell itthon csinálni, hiszen hétköznap semmire nincs idő.

A reggeli azzal telt, hogy megyünk sétálni, megyünk sétálni…ránéztem a férjemre, aki szintén kivételes alkalom, hogy ilyenkor még itthon van, hiszen a szombat az még nem pihenőnap neki.

A kutyánk

Lulu egy igen helyes kis vizsla kutya. Nem terveztünk anno semmilyen konkrét kutya faját, úgy gondoltuk, ami majd jön lehetőség, akkor olyan lesz. Egyik alkalommal, még amikor szép idő volt, elmentünk a szomszéd faluba rendezett vásárba, és ott árulta a kölyköket egy kislány az anyukájával. Mondanom sem kell, hogy nem voltunk felkészülve egy kölyök kutyára, hiszen nem gondoltuk, hogy onnan már azzal fogunk hazajönni, de nem volt választásunk, és amúgy tényleg helyesek voltak. Öt kiskutya várt szerető gazdira.

Akkor még nem gondoltunk arra, hogy egy vizslának elég nagy mozgás igénye van. Persze tudtuk, de azt gondoltam, hogy elég lesz neki a mi kis kertünk. Persze az első hétvége mással nem telt, mint a kerítés megcsinálása kutya biztosra…

A gyerekek nem felejtenek

Ez így igaz, de csak arra vonatkozik, amit ők akarnak, hiszen a reggeli után rögtön menni akart az erdőbe Gréti. Mondtam a páromnak, hogy most ő jön, és beszéljék meg, hogyan tovább a napot illetően…

Én tudtam, hogy Ferinek még van egy órás dolga, és csak utána tudunk elmenni, de ezt egy gyereknek elég nehéz elmagyarázni, aki mindent azonnal akar.

Leültek a kanapéra, és próbálták megbeszélni.

• Tudod kincsem, apának még el kell mennie egy motorosboltba, és egy másik helyre, azután tudunk csak elmenni sétálni.
• Jaj apa…már megint?
• Ígérem, hogy sietni fogok.
• Akkor elmegyünk anyával ketten.
• Nem tudtok, mert szükségem van az autóra, és az erdőbe csak azzal tudtok kimenni.

Mondanom sem kell, hogy duzzogás lett a vége. Persze Feri sietett haza, de tudom, hogy nem két perc, ha elmegy. Hogy kicsit gyorsabban teljen az idő úgy döntöttem, sütünk egy sütit, így Grétit is bevontam, amit persze nagyon élvezett. Végül igaz, hogy csak délután, de azért eljutottunk az erdőbe is sétálni.