Lajos barátom egy igazán jól megtermett kamionos, akitől az ember megrémül, ha szembetalálkozik vele az utcán, amikor már a Hold és a közvilágítás mutatja a járókelő útját. Bár valós lehet a félelmük, mert nem a legbarátságosabb természet, akit ismerek és én sem kezdenék vele szópárbajba, mert tudom, hogy nem ő húzná a rövidebbet. Viszont hatalmas szeretettel és gondoskodással bánik az állatokkal, akár kis rágcsálóról van szó, akár egy böszme orrszarvúról! Nem rég kezdett új munkahelyen, mert már kicsit unta, hogy túl sokat van úton, ezért keresztezte a kellemest és a hasznost. Egy lovarda sofőrje lett, mert imádja a pacikat. Maximum nyolc lovat tud egyszerre szállítani és mindig öröm neki fel és le terelgetni az állatokat és szerencsére a lovak is elfogadták őt sofőrjüknek, de elmondása szerint ez nem mindig ment így.

„Amikor odakerültem a lovardához, izgultam meg féltem is, hogy milyen lesz élőlényeket szállítani az élettelen árucikkek helyet. Az eszköz, amivel ezt a feladatot végre kell hajtanom, elsőre kívülről hibátlannak nézett ki, de amikor beindítottam, jobban köhögött, mint egy láncdohányos hajléktalan évszak váltáskor. Szerencsétlen lovak szívrohamot kaptak, mikor melléjük álltam. A ló egy büszke állat, így éreztem magamon megvető pillantásukat, hogy egy belülről haldokló valamivel fogom őket szállítani. Mondanom sem kell, égett a pofámról a bőr, mert bárki gondolhat bármit rólam, de ha paripák gondolnak rólam negatívat az a világ vége. Nem is nagyon engedelmeskedtek nekem, amikor próbáltam, felterelni őket a platóra. Senki sem utazik szívesen egy kiszámíthatatlan kocsiban és én teljes m értékben megértettem a viselkedésüket. Okozott is pár álmatlan éjszakát is nekem ez a jelenség, aztán szóvá tettem, hogy a teherautónak szervízelésre lenne szüksége. Természetesen ez megtörtént, nem találtak semmi kifogásolhatót, ezért újra használhattam. A hangja még mindig borzalmas volt. Alig bírtam a lovakat feltessékelni a platóra, sőt volt olyan, hogy meg haraptak, vagy arrébb löktek. Úgy gondoltam, hogy saját kezembe kell venni az ügyet és nekem kell átnéznem a járművet. Tényleg kifogástalan volt, egyedül a motorral nem jöttem ki jól. Szerencsére a pályafutásom alatt, megtanultam, hogy ilyenkor mi a teendő. Van egy jól bevált receptem Castrol motorolaj névre hallgat. Ebben az anyagban még nem tudtam csalódni és remélem nem is fogok! A furcsa hangokat egyből megszüntette, mert ilyen egy jó minőségű olaj! Ezek után az állatok is érdeklődve közelítettek, mikor a szokásos napi rutint végeztem velük. Nem tűntek zabosnak, sőt nyájasan lépdeltek mellettem, mikor vezettem őket a teherautóra. Úgy tűnik a castrol nem csak a motornak jó! Azóta minden nap egy áldás a számomra ezen a munkahelyen!”

Érdekes egy történet volt. Furcsa, hogy a mai modern világunkban már a szelídített állatoknak is lettek az igényeik? Vagy, csak az olyan nemes állatok, mint a lovak törődnek azzal, hogy mivel és hogyan szállítják őket. Szerintem azok az állatok, akik emberközelségben vagy keze alatt nevelkedett, egy picit odafigyel már ezekre az apróságokra. El lehetne ezen filozofálni, mindenesetre én azt a tanulságot szűrtem le, hogy bármi baj is legyen, a csomagtartómba mindig fogok hordani egy castrol márkájú motorolajat, mert ha a lovakat is megszelídíti, biztos tudhat valamit, csak a végén majd ne a vadonba járjak lovakat befogni vele! 🙂