A hétvégén ellátogattunk a gyerekekkel az állatkertbe. Az iskolában környezettan órán mostanában arról tanulnak, hogy hogyan függ össze az élővilág és annak evolúciója a környezet változásaival. Úgy gondoltam pont témába illő, ha elmegyünk az állatkertbe, ahol most a szokásos programok mellett különlegességekkel is várják a fiatal érdeklődőket és a cseperedő tudósokat: az élővilág és a zöld energiák kapcsolata.

Na persze nem voltak illúzióim, tudtam, hogy a fiatalokat elsősorban az oroszlán, a zsiráf és a delfinek fogják érdekelni. Na meg persze a veszélyes állatok, mint a skorpiók és a mérges kígyók. Azért én elhatároztam, hogy megismertetem a kicsiket azzal, hogy mibe kerül az, hogy ők elektromos árammal élhetnek otthon, és hogy a jövőben hogyan tudnának esetleg ők is kedvenc állataik jövőjéért tenni.

Úgy gondolom, a fiatalokat már korán el kell kezdeni a környezettudatos életmódra nevelni. Ha már úgy nő fel valaki, hogy úgy érzi minden az övé, bármit megtehet és nincsenek következményei se a cselekedeteinek, se az életmódjának, nem várhatjuk el tőlük, hogy felnőttként tudatos, értelmes emberekként éljenek. Az iskolában sem kapják meg feltétlenül azokat az ingereket, amelyek elindítják a fiatalokat ezen az úton; vagy ha meg is kapják, az ingerküszöbük már túl magasan van ahhoz, hogy felfigyeljenek a mondandónk súlyára.

A csapdát jó előre elkészítettem; amint beértük az állatkertbe, megkapták a nyalókájukat és elkezdtük végigjárni a kedvenc állataikat. Elmentünk az oroszlánok, farkasok, zebrák kifutója mellett. Közben lassan arrafelé kezdtem el terelni őket amerre az a kiállítás van, ami a napelemekről szól gyerekeknek. Fiatalok számára is értelmezhető módon magyarázzák el, hogyan is működik a napelem, miért éri meg, sőt, miért lesz az a kedvenc állataiknak is jó, ha környezettudatosan kezdenek el gondolkodni. Persze mindenféle szubjektív rákényszerítés nélkül, pusztán a tényeket és az igazságot bújtatják egy érdekes és izgalmas köntösbe.

Nálunk otthon a háztetőn már van napelem, a gyerekeknek tetszik is azt hiszem. Mikor egy délelőtti napon felszerelték a szakemberek és a gyerekek délután hazaértek, teljesen le voltak nyűgözve a csillogó-villogó, fényes napelemektől. Nagyjából elmagyaráztam nekik miután megnéztem egy weboldalon, hogy egy olyan eszköz, ami a nap energiáját felhasználva állít elő elektromos energiát. Amivel a számítógépük és velük a játékaik mennek, amivel a mobiljukat töltik, szóval körülbelül amik nélkül a mai fiatalok körülbelül meg vannak lőve… Mivel úgy láttam, hogy mélyebben is érdekli őket a téma és tudtam, hogy az állatkertben pont van egy ilyen kiállítás, elhoztak őket most. Persze érezniük kell, hogy ők akartak idejönni és őket érdekli ez az egész, ezért nem szóltam róla egy szót sem, hogy némi hátsó szándékkal hoztak el őket az állatkertbe.

Kis bolyongás után megtaláltuk azt a pavilont, ahol egy nagy kivetítőn éppen egy dizájnos kis slideshow ment a napelemekről. Voltak kihelyezve igazi napelemek is, ahol szakértők éppen a napelem rendszer működését magyarázták. Hála az égnek a gyerekeket nem kellett motiválni, ahogy meglátták a napelemeket, egyből elkezdtek rángatni, hogy „apa, apa, nekünk nem ilyenünk van otthon? Megnézhetjük közelebbről, otthon úgy sem tudtuk őket megnézni, mert nem voltunk otthon mikor felszerelték őket.” Természetesen elengedtem őket és odarohantak ők is a többi gyerekhez, akik már hallgatták a bácsit, úgy ülték körbe mintha csak valami mesemondó lenne a falunapon. Én közben körülnéztem; megnéztem van-e valahol a közelben egy sörsátor, vagy valami hely ahova leülhetek és ihatok egy jó hideg sört. A világ megmentése már úgysem az én generációm dolga, hanem a jövőé, így nekem már úgysem kell értenem, hogyan működik a napelem. Az én dolgom most az, hogy tovább pusztítsam a Föld sörkészleteit, hogy ne a bolygónknak kelljen ezzel a problémával foglalkozni.