Tetszik az oldal? Katt ide!
I like the page? Click here!

























AVAST
! Hatékony ingyenes vírusirtó! Letöltéshez kattints az alábbi ikonra!

Hatékony és ingyenes vírusirtó! Töltsd le innen!


Keresztes vipera (Vipera berus)

Nem veszélyeztetett. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 250.000,- Ft.
Angol neve: European adder

<<Előző oldal Következő oldal>>

Rendszertani besorolás:
Ország:     Állatok (Animalia)
Törzs:     Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:     Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:     Hüllők (Reptilia)
Rend:     Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend:     Kígyók (Serpentes)
Család:     Viperafélék (Viperidae)
Nem:     Vipera
Faj:       Vipera berus
Keresztes vipera (Vipera berus) 
Keresztes vipera (Vipera berus)

Keresztes vipera (Vipera berus)
Keresztes vipera színváltozat 
Keresztes vipera színváltozat

Keresztes vipera színváltozat
Keresztes vipera színváltozat 
Keresztes vipera színváltozat

Keresztes vipera színváltozat
Keresztes vipera színváltozat 
Keresztes vipera színváltozat

Keresztes vipera színváltozat
Keresztes vipera színváltozat 
Keresztes vipera színváltozat

Keresztes vipera színváltozat
Keresztes vipera színváltozat 
Keresztes vipera színváltozatok

Keresztes vipera színváltozatok
Keresztes vipera méregfoga 
Keresztes vipera méregfoga

Keresztes vipera méregfoga
Gyíkot evő keresztes vipera 
Gyíkot evő keresztes vipera

Gyíkot evő keresztes vipera
Keresztes viperák párzása 
Keresztes viperák párzása

Keresztes viperák párzása
Keresztes vipera az utódaival 
Keresztes vipera az utódaival

Keresztes vipera az utódaival
Napozó keresztes vipera 
Napozó keresztes vipera

Napozó keresztes vipera
Keresztes vipera portré 
Keresztes vipera portré

Keresztes vipera portré

A keresztes vipera (Vipera berus) egy eurázsiai kígyóféle, Magyarország két mérgeskígyófajának egyike. Nevét jellegzetes mintázatáról kapta. A népnyelv régen kurta farkú kígyónak nevezte.

Elterjedése:
Keresztes viperával egész Európában és Ázsia nagy részén találkozhatunk a nedvesebb síkvidéki erdőségekben egészen az északi szélesség 67°-ig. E hatalmas területen három alfaj osztozik, melyeket egyes újabb publikációk önálló fajként írnak le:
Vipera berus berus    (leíró: Linnaeus, 1758)    Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Franciaország, Németország, Lengyelország, Svájc, Ausztria, Észak-Olaszország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Oroszország nyugati és középső vidékei, Mongólia, Északnyugat-Kína
Vipera berus bosniensis    (leíró: Boettger, 1889)    Észak-Balkán
Vipera berus sachalinensis    (leíró: Zarevszkij, 1917)    Oroszország távol-keleti részei, Észak-Korea, Északkelet-Kína

Életmódja:
A faj rejtőzködő életmódot folytat, és különösen melegben, nagyon éber is, és nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén minden esetben menekülni próbál előbb, de véletlen rálépés vagy megfogása esetén, hangos fújással kísért sziszegéssel igen hevesen védekezik, és a legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába, ami nagyon gyakran először csak úgynevezett álmarás, mivel ténylegesen nem marja meg a zaklatót, csak többszöri marása után. Sok esetben az álmarás alatt mérget sem fecskendez be a megmartba.
A téli pihenőt követően február végén-márciusban jelenik meg, eleinte keveset mozog, és sokat sütkérezik. A hímek minden esetben 2-3 héttel előbb jelennek meg mint a nőstények (az időjárás függvényében), majd először levedlenek. A párzás elmúltával pár négyzetméteres területen zajlik mindkét nem életritmusa, melyet gyakran több állat oszt meg egymással. A megfelelő élettér minden esetben vízhez kötött. Tavasszal és ősszel szinte egész nap, a nyári hónapokban csak a reggeli és a késő délutáni órákban aktív. Éjjel nem mozog. Főleg kisemlősökből álló, de olykor rovarokkal, kétéltűekkel, más hüllőkkel kiegészített étrendjét marással teszi ártalmatlanná. Az áldozat először megbénul, majd elpusztul. A vipera a megmart zsákmányát a szagnyoma alapján tájékozódva, a fej felől kezdi lenyelni egészben. Az újszülöttek elsősorban egyenesszárnyú rovarokon (szöcskék, sáskák) kezdik meg a táplálkozásukat. A sikeres zsákmányszerzést emésztési pihenés követi.
A telelésre alkalmas üregekben, faodvakban, rágcsálójáratokban akár több száz példány is összegyűlhet, és a viperák gyakran más kígyó- és gyíkfajokkal is megoszthatják vackukat.

Szaporodása:
A párzásra tavasszal, április-májusban kerül sor. A párzási idő közeledtével csavargásba kezdenek, sokszor nagy távolságokat is megtéve párzásra hajlandó nőstény keresése során. A nőstények a telelőhelyek pár kilométeres körzetében foglalnak területet. A párzás során, több hím esetleges találkozásakor heves harcokat vívnak egy-egy nőstény kegyeiért. A szagjelek alapján megtalált nőstények faroklengetve jelzik készségüket a párosodásra. Ez akár órákig is eltarthat. A keresztes vipera álelevenszülő: utódai a testében fejlődnek 75-100 napon át, ezt követően lágy, átlátszó burokban jönnek világra. A felnőttektől csak méretükben különböző, 18-19 centiméteres kicsinyek száma 6-14, számuk egyenesen arányos az anyaállat életkorával. A kicsinyek a felnőttek szagnyomai alapján találják meg a majdani teleléshez nélkülözhetetlen búvóhelyeiket.

A méreg:
A viperamarás a faj elterjedési területén meglehetősen gyakori, de ez elsősorban az emberi tevékenység kiterjesztésének következménye. Gyakran házi- és haszonállatok az áldozatok. A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása. Minton 1974-es jelentése szerint az LD50 6.45 mg/kg. A kibocsátás mennyisége is meglehetősen alacsony, ugyanezen jelentés szerint 48-62 centiméteres példányoknál 10-18 milligramm.
A kígyómarás ritkán halálos, Magyarországon utoljára 2001-ben fordult elő tragikus végkimenetelű eset. A vér alakos elemeit kicsapó méreg ettől függetlenül huzamosabb ideig tartó kellemetlenséget és részleges bénultságot okozhat, a felépülés legfeljebb egy évig tart. A keresztes vipera által megmart betegek általában a nyíregyházi Józsa András Kórház Sürgősségi Betegellátó és Toxikológiai Központjában kapják meg az ellenszérumot, és a szükséges kezelést.
A tünetek:
azonnali, erős fájdalom, amely órákon belül elterjed gyengeséget és gyulladást okozva
percek múltán jelentkező bizsergő érzés, duzzadás
ritkán vérhólyagok
sebek, melyek 24 órán belül az egész megduzzadó végtagot beboríthatják
rendkívül ritkán nekrózis
Anaphylaxis esetén drámai tünetek jelentkezhetnek, akár öt perccel a marás után, vagy órákkal utána. Ezek közé tartozik a hányinger, a hányás, inkontinencia, kólika, hasmenés, izzadság, láz, tudatvesztés, sokk, angiödéma az arcon, az ajkakon, nyelven és torokban, tachycardia, vasoconstrictio. Kezelés nélkül e tünetek akár 48 órán át tarthatnak. Ma legalább nyolcféle ellenméreg ismert keresztes viperamarás esetére.

Védettsége:
A faj egyedszáma az alapvetően rejtett életvitele miatt kevéssé ismert. Természetes ellenségei közé a sünök és vaddisznók tartoznak, de a fiatal viperákat szinte minden fogyasztja (nagyobb madarak , vakond, ragadozó futrinkák stb.). Emberi részről elsősorban élőhelyeinek drasztikus megváltoztatása, átalakítása fenyegeti, illetve gyakran pusztítják el félelemből is az észrevett állatot. Magyarországi állománya összefüggéstelen foltokból áll: a Zemplénben, és a Tisza felső folyásánál a faj törzsalakja (Vipera berus berus), illetve Zala és Somogy megyében (Baláta-tó) – a jelenkori kutatások ismeretében – két alfaja, a (V. b. berus) és a (V. b. bosniensis), valamint egy színváltozata, a fekete keresztes vipera (V. b. var. prester) fordul elő. A szigetszerűen előforduló populációk veszélyeztetettek, így – mint minden hazai kétéltű- és hüllőfaj – védett. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 250.000,- Ft.

Olvasd el!
Még mindig sokan félnek, és irtózattal fordulnak el a kígyók elől, sőt sokszor bántalmazzák őket. Ez nagy hiba. Hazánkban a Tokaj környékén, a Zempléni-hegységben és a Somogyi dombvidéken a keresztes vipera, Ócsa, Bugac, Dabas határában és a Hanságban a rákosi vipera fordul elő.
Óvakodj az olyan kígyóktól, melyeknek kurta, hirtelen elkeskenyedő farkuk, háromszögletű és világossárga folt nélküli fejük van! Ezek nem siklók, hanem veszedelmes viperák. A vipera magától sohasem támad, csak a meglepett, megijedt állat mar azonnal. Marása általában nem veszélyes, de allergiás reakciót válthat ki, ezért mindenképpen forduljunk orvoshoz! A természetben járva nézz a lábad alá is. Ha véletlenül viperát látsz, viselkedj nyugodtan és adj időt az állatnak menekülésre.