Érdekességek az
állatvilágból
Madarak
| <<Előző oldal | Következő oldal>> |
A föld
legkisebb madara:
Méhkolibri
vagy vöröstorkú kolibri (Mellisuga helenae)
A méhkolibri vagy vöröstorkú kolibri (Mellisuga helenae) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.
Kuba fő szigetének és az Isla de la Juventud területén honos. Kóborlóként eljut a Bahama-szigetekre is. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi erősen leromlott egykori erdők, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők , szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi hegyi nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi mocsári erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves cserjések.
Testhossza 6 centiméter, testtömege 1,6-2 gramm, ezzel kiérdemli a a világ legkisebb madara címet. A hím feje és torka vörös, háta, szárnya és farka kék, alsó fele fehér. A tojó színe fakóbb.
Nektárral táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt. Apró termete és a repülés közben hallható hangja a méhre emlékeztet, ezt a hangot a másodpercenkénti 30-80 szárnycsapása váltja ki. Repülés közben meg tud állni egy helyben, sőt hátrafelé is tud közlekedni.
 "Teljes mérethez kattints a képre!")
Méhkolibri
vagy vöröstorkú kolibri (Mellisuga helenae)A méhkolibri vagy vöröstorkú kolibri (Mellisuga helenae) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.
Kuba fő szigetének és az Isla de la Juventud területén honos. Kóborlóként eljut a Bahama-szigetekre is. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi erősen leromlott egykori erdők, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők , szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi hegyi nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi mocsári erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves cserjések.
Testhossza 6 centiméter, testtömege 1,6-2 gramm, ezzel kiérdemli a a világ legkisebb madara címet. A hím feje és torka vörös, háta, szárnya és farka kék, alsó fele fehér. A tojó színe fakóbb.
Nektárral táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt. Apró termete és a repülés közben hallható hangja a méhre emlékeztet, ezt a hangot a másodpercenkénti 30-80 szárnycsapása váltja ki. Repülés közben meg tud állni egy helyben, sőt hátrafelé is tud közlekedni.
A föld
legnagyobb
madara:
Strucc
(Struthio camelus)
A strucc (Struthio camelus) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe és a struccfélék (Struthionidae) családjába tartozó nem egyetlen élő faja.
A strucc a legnagyobb testű madárfaj, mely jelenleg él a Földön.
Afrikában a Szahara déli részén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban él. A nyílt, belátható, füves szavannák, félsivatagok lakója.
Afrikai őshazáján kívül betelepítették Ausztráliába is, ahol a sivatagos vidékeken jól meghonosodott.
Szegycsontja lapos, pajzsformájú és taraj nélküli; röpképtelen. Szárnya csökevényes, medencéje zárt. Lába hosszú, erős és kétujjú, amelyek közül a belső erősebb és nagyobb, mint a külső. Az ujjak rövidek és tompa karmokkal felfegyverzettek, erős rúgásával az oroszlánra is veszélyt jelent. A feje és a nyaka csupasz. A hím fekete színű, kivéve a szárnyak és farok fénylő fehér tollait. A nőstény szürkés-barna, piszkos-fehér szárny- és farktollakkal. Csőre szarusárga, nyaka vörös, combjai hússzínűek. Hossza 2 méter, magassága 2,5 méter, testtömeg hím 150 kg-ig, nőstény 100 kg-ig vagyis a legnagyobb jelenleg élő madár.
 "Teljes mérethez kattints a képre!")
Strucc
(Struthio camelus)A strucc (Struthio camelus) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe és a struccfélék (Struthionidae) családjába tartozó nem egyetlen élő faja.
A strucc a legnagyobb testű madárfaj, mely jelenleg él a Földön.
Afrikában a Szahara déli részén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban él. A nyílt, belátható, füves szavannák, félsivatagok lakója.
Afrikai őshazáján kívül betelepítették Ausztráliába is, ahol a sivatagos vidékeken jól meghonosodott.
Szegycsontja lapos, pajzsformájú és taraj nélküli; röpképtelen. Szárnya csökevényes, medencéje zárt. Lába hosszú, erős és kétujjú, amelyek közül a belső erősebb és nagyobb, mint a külső. Az ujjak rövidek és tompa karmokkal felfegyverzettek, erős rúgásával az oroszlánra is veszélyt jelent. A feje és a nyaka csupasz. A hím fekete színű, kivéve a szárnyak és farok fénylő fehér tollait. A nőstény szürkés-barna, piszkos-fehér szárny- és farktollakkal. Csőre szarusárga, nyaka vörös, combjai hússzínűek. Hossza 2 méter, magassága 2,5 méter, testtömeg hím 150 kg-ig, nőstény 100 kg-ig vagyis a legnagyobb jelenleg élő madár.
A föld
legnagyobb
röpképes madara:
Túzok
(Otis tarda)
A túzok (Otis tarda) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó Otis nem egyetlen faja. Óvatos madár. Méretre körülbelül akkora, mint egy pulyka, ennek ellenére tud kitartóan repülni, de erős futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Külsejére jellemző a szürkésbarna tollazat piszkosfehér mellrésszel.
Az egyik legnagyobb termetű túzokféle (bár a nagy indiai túzok nála is nagyobb), szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg.
A nagy túzokra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna. Amikor a madár násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak.
 "Teljes mérethez kattints a képre!")
Túzok
(Otis tarda)A túzok (Otis tarda) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó Otis nem egyetlen faja. Óvatos madár. Méretre körülbelül akkora, mint egy pulyka, ennek ellenére tud kitartóan repülni, de erős futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Külsejére jellemző a szürkésbarna tollazat piszkosfehér mellrésszel.
Az egyik legnagyobb termetű túzokféle (bár a nagy indiai túzok nála is nagyobb), szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg.
A nagy túzokra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna. Amikor a madár násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak.
A föld
leggyorsabb madara:
Vándorsólyom
(Falco peregrinus)
A vándorsólyom (Falco peregrinus) a madarak (Aves) osztályának a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
A vándorsólyom kozmopolita elterjedésű faj, amely megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ausztráliában. Nagy elterjedési területe miatt számos alfaja alakult ki. Nem vonuló, de az északi populációk kóborló egyedei télen délebbre húzódnak, míg az enyhébb éghajlaton költő állományok egyedei helyben maradnak, bár ezek is nagy területen kóborolnak.
E ragadozó hossza 40-46 centiméter, szárnyfesztávolsága 92-110 centiméter, a testtömege a hímnél 600-750 gramm, míg a tojónál 900-1.300 gramm. A hím egyharmaddal kisebb, mint a tojó. A kifejlett példányok tollazata a hátoldalon sötét palaszürke, a hasoldalon hófehér alapon sorokba rendeződött fekete, csepp alapú pettyekkel. Faji jellegzetessége a fekete sapka és a széles, fekete, jól körülrajzolt barkó pofája két oldalán. A felsőtesten sötétbarna alapszínű fiatal egyedeken is jól látható ez, csak színe barna. A fiatalok hasi tollazatának alapszíne halvány sárgásbarna, hosszúkás sötétbarna szárfoltozással.
Megbízható adatok szerint a vándorsólyom a madarak sebességi világrekordere: zuhanórepülésben eléri a 280 km/óra (mások szerint a 300 km/h) sebességet.
 "Teljes mérethez kattints a képre!")
Vándorsólyom
(Falco peregrinus)A vándorsólyom (Falco peregrinus) a madarak (Aves) osztályának a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
A vándorsólyom kozmopolita elterjedésű faj, amely megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ausztráliában. Nagy elterjedési területe miatt számos alfaja alakult ki. Nem vonuló, de az északi populációk kóborló egyedei télen délebbre húzódnak, míg az enyhébb éghajlaton költő állományok egyedei helyben maradnak, bár ezek is nagy területen kóborolnak.
E ragadozó hossza 40-46 centiméter, szárnyfesztávolsága 92-110 centiméter, a testtömege a hímnél 600-750 gramm, míg a tojónál 900-1.300 gramm. A hím egyharmaddal kisebb, mint a tojó. A kifejlett példányok tollazata a hátoldalon sötét palaszürke, a hasoldalon hófehér alapon sorokba rendeződött fekete, csepp alapú pettyekkel. Faji jellegzetessége a fekete sapka és a széles, fekete, jól körülrajzolt barkó pofája két oldalán. A felsőtesten sötétbarna alapszínű fiatal egyedeken is jól látható ez, csak színe barna. A fiatalok hasi tollazatának alapszíne halvány sárgásbarna, hosszúkás sötétbarna szárfoltozással.
Megbízható adatok szerint a vándorsólyom a madarak sebességi világrekordere: zuhanórepülésben eléri a 280 km/óra (mások szerint a 300 km/h) sebességet.
A
föld legjobb
hangutánzó madarai:
Lantfarkú
madár
A lantfarkúmadár-félék (Menuridae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. Egy nem és két faj tartozik a családba.
A családba az alábbi nem és 2 faj tartozik:
vörhenyes lantfarkúmadár (Menura alberti)
pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae)
Ausztráliában honos, erdők és bozótosok lakói.
Nagy, fácánszerű madarak, csüdjük magas, szárnyuk rövid. Farkuk hosszú, a hímeknél 16, a nőstényeknél 12 kormánytollal, melyek felfelé
állnak
és
egyesek
S-alakúlag meggörbültek, és így együttvéve sajátságos lant-alakot
mutatnak.
A lantfarkú madárnak jó hangutánzó képessége van, párkereséskor más madárfajok hangját utánozzák. De képesek a láncfűrész, a kutya ugatás, a tapsolás, fényképezőgép zárkattanása sőt az emberi beszéd utánzására is.
.jpg', 0, 0, 660, 500, 0, 0, 0, 0, 1) "Vörhenyes lantfarkúmadár (Menura alberti)")
Lantfarkú
madárA lantfarkúmadár-félék (Menuridae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. Egy nem és két faj tartozik a családba.
A családba az alábbi nem és 2 faj tartozik:
vörhenyes lantfarkúmadár (Menura alberti)
pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae)
Ausztráliában honos, erdők és bozótosok lakói.
Nagy, fácánszerű madarak, csüdjük magas, szárnyuk rövid. Farkuk hosszú, a hímeknél 16, a nőstényeknél 12 kormánytollal, melyek felfelé
.jpg', 0, 0, 660, 500, 0, 0, 0, 0, 1) "Pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae)")
állnak
és
egyesek
S-alakúlag meggörbültek, és így együttvéve sajátságos lant-alakot
mutatnak.A lantfarkú madárnak jó hangutánzó képessége van, párkereséskor más madárfajok hangját utánozzák. De képesek a láncfűrész, a kutya ugatás, a tapsolás, fényképezőgép zárkattanása sőt az emberi beszéd utánzására is.
A föld
legügyesebb
fészeképítő madarai:
Szövőmadarak
A
szövőmadárfélék (Ploceidae) a madarak osztályának verébalakúak
(Passeriformes) rendjébe tartozó családja.17 nem és 119 faj tartozik a
családba.
Telepes veréb (Philetairus socius)
Dél-Afrika déli részén, Botswana, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság területén honos.
Száraz fás és cserjés szavannák, félsivatagok lakója. Elég nagy állományai vannak a Kalahári-sivatagban is.
Különös szokásuk, hogy fészkeiket együttesen építik, közös fedél alá. A fészkek olyan szorosan vannak egymás mellett, hogy amikor készen vannak, az egész egyetlenegy nagy fészeknek látszik, melynek gömb alakú fedele van, amelynek alján sok kerek nyílást látunk.
Kaffer
szövőpinty (Ploceus velatus)
A kaffer szövőpinty (Ploceus velatus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjához tartozó faj.
Afrika déli részén honos
A madár hossza 11-14,5 centiméter. Arcrészén álarcszerű fekete foltot visel.
Nagy telepekben fészkel. A fészek fűből szőtt építmény, mely faágon lóg.
Ne feledkezzünk meg a Magyarországon is honos függőcinegéről (Remiz pendulinus), amelyik szintén pompás fészket épít!
Függőcinege
(Remiz pendulinus)
A függőcinege a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a függőcinege-félék (Remizidae) családjába tartozó madárfaj. Nevével ellentétben nem közelebbi rokona a valódi cinegéknek (Paridae), noha meglehetősen hasonlít rájuk.Alapvetően eurázsiai elterjedésű faj. A Földközi-tenger európai és ázsiai partvidékén élő állomány állandó, míg az északabbra (nyugaton kb. a Rajnáig, északon Skandinávia déli csücskéig) élő függőcinegék délebbre vonulnak telelni. A vizek közelségét keresik, hegyvidékeken ritkák.A függőcinege jellegzetessége a valódi cinegékhez képest hosszú farok. Testhossza 11 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 8-11 grammos. A tojók csak annyiban különböznek a hímektől, hogy maszkjuk kisebb.
A föld legértelmesebb madarai:
Szürkepapagáj
(Psittacus erithacus)
A jákópapagáj vagy más néven szürkepapagáj (Psittacus erithacus) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjához tartozó Psittacus nem egyetlen faja.
Alex (1976 – 2007. szeptember 6.) egy jákópapagáj neve volt, amelyet 30 éven át tanulmányoztak egy állatpszichológiai kutatás keretében. A kutatást dr. Irene Pepperberg állatpszichológus folytatta, kezdetben az Arizonai Egyetemen, később a Harvard Egyetemen és a Brandeis Egyetemen. Pepperberg egy állatboltban vásárolta Alexet körülbelül egy éves korában. Az Alex név valójában egy rövidítés az angol Avian Learning EXperiment kifejezés szavainak kezdőbetűiből.
Pepperberg kísérletei előtt tudományos körökben az a nézet volt elfogadott, hogy a madarak nem rendelkeznek intelligenciával és emberi szavakat is csupán hangzás alapján képesek utánozni, de az Alexszel folytatott kísérletek eredményei azt látszanak igazolni, hogy a madarak képesek lehetnek alapszinten következtetni, és szavakat jelentéstartalmuk szerint használni. Pepperberg szerint Alex intelligenciaszintje a delfinekével és az emberszabású majmokéval egy szinten állt. Másik állítása szerint Alex intelligenciája egy ötéves emberének volt megfeleltethető, és nem érte el a lehetséges maximumot a halála időpontjában. A madár érzelmi szintjét egy kétéves ember szintjére tette.
Közönséges
holló (Corvus corax)
A holló vagy közönséges holló (Corvus corax) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe (Passeriformes) és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozik. Földünk északi féltekéjén Ázsiától Észak-Amerikáig mindenütt megtalálható, területileg a legelterjedtebb az összes varjúféle között. 12 ismert alfaja létezik, melyek habár külalakjukban kevésbé eltérőek egymástól, a korszerű genetikai kutatások kimutatták, hogy jelentős genetikai különbségek vannak a különböző populációk között.
A hollók rendelkeznek a legnagyobb aggyal az összes madárfaj között; különösen a hyperpalliumuk nagy. Jó képességekkel rendelkeznek a problémamegoldás terén éppúgy, mint a kognitív feladatok (például utánzás, intuíció stb.) esetén.
Az összetett problémamegoldó képességet jól demonstrálja a következő feladat: kutatók egy darab húst kötöttek egy zsineg egyik végére, a másikat pedig a holló ülőrúdjához erősítették. A cél természetesen az eleség megszerzése. A madárnak föl kellett húznia a zsineg egy részét az ülőrúdjáig, majd hogy csőrével elérje táplálékát, rá kellett lépnie a zsinegre. Ötből négy holló sikerrel teljesítette a tesztet, habár nem mutatható ki pontosan, hogy a teszt alatt a korábbi rossz kísérleteikből később tanultak volna.
Szövőmadarak
 "Telepes veréb és fészke (Philetairus socius)")
A
szövőmadárfélék (Ploceidae) a madarak osztályának verébalakúak
(Passeriformes) rendjébe tartozó családja.17 nem és 119 faj tartozik a
családba.Telepes veréb (Philetairus socius)
Dél-Afrika déli részén, Botswana, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság területén honos.
Száraz fás és cserjés szavannák, félsivatagok lakója. Elég nagy állományai vannak a Kalahári-sivatagban is.
Különös szokásuk, hogy fészkeiket együttesen építik, közös fedél alá. A fészkek olyan szorosan vannak egymás mellett, hogy amikor készen vannak, az egész egyetlenegy nagy fészeknek látszik, melynek gömb alakú fedele van, amelynek alján sok kerek nyílást látunk.
.jpg', 0, 0, 660, 500, 0, 0, 0, 0, 1) "Kaffer szövőpinty (Ploceus velatus)")
Kaffer
szövőpinty (Ploceus velatus)A kaffer szövőpinty (Ploceus velatus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjához tartozó faj.
Afrika déli részén honos
A madár hossza 11-14,5 centiméter. Arcrészén álarcszerű fekete foltot visel.
Nagy telepekben fészkel. A fészek fűből szőtt építmény, mely faágon lóg.
Ne feledkezzünk meg a Magyarországon is honos függőcinegéről (Remiz pendulinus), amelyik szintén pompás fészket épít!
 "Függőcinege (Remiz pendulinus)")
Függőcinege
(Remiz pendulinus)A függőcinege a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a függőcinege-félék (Remizidae) családjába tartozó madárfaj. Nevével ellentétben nem közelebbi rokona a valódi cinegéknek (Paridae), noha meglehetősen hasonlít rájuk.Alapvetően eurázsiai elterjedésű faj. A Földközi-tenger európai és ázsiai partvidékén élő állomány állandó, míg az északabbra (nyugaton kb. a Rajnáig, északon Skandinávia déli csücskéig) élő függőcinegék délebbre vonulnak telelni. A vizek közelségét keresik, hegyvidékeken ritkák.A függőcinege jellegzetessége a valódi cinegékhez képest hosszú farok. Testhossza 11 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 8-11 grammos. A tojók csak annyiban különböznek a hímektől, hogy maszkjuk kisebb.
A föld legértelmesebb madarai:
 "Szürkepapagáj (Psittacus erithacus)")
Szürkepapagáj
(Psittacus erithacus)A jákópapagáj vagy más néven szürkepapagáj (Psittacus erithacus) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjához tartozó Psittacus nem egyetlen faja.
Alex (1976 – 2007. szeptember 6.) egy jákópapagáj neve volt, amelyet 30 éven át tanulmányoztak egy állatpszichológiai kutatás keretében. A kutatást dr. Irene Pepperberg állatpszichológus folytatta, kezdetben az Arizonai Egyetemen, később a Harvard Egyetemen és a Brandeis Egyetemen. Pepperberg egy állatboltban vásárolta Alexet körülbelül egy éves korában. Az Alex név valójában egy rövidítés az angol Avian Learning EXperiment kifejezés szavainak kezdőbetűiből.
Pepperberg kísérletei előtt tudományos körökben az a nézet volt elfogadott, hogy a madarak nem rendelkeznek intelligenciával és emberi szavakat is csupán hangzás alapján képesek utánozni, de az Alexszel folytatott kísérletek eredményei azt látszanak igazolni, hogy a madarak képesek lehetnek alapszinten következtetni, és szavakat jelentéstartalmuk szerint használni. Pepperberg szerint Alex intelligenciaszintje a delfinekével és az emberszabású majmokéval egy szinten állt. Másik állítása szerint Alex intelligenciája egy ötéves emberének volt megfeleltethető, és nem érte el a lehetséges maximumot a halála időpontjában. A madár érzelmi szintjét egy kétéves ember szintjére tette.
 "Közönséges holló (Corvus corax)")
Közönséges
holló (Corvus corax)A holló vagy közönséges holló (Corvus corax) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe (Passeriformes) és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozik. Földünk északi féltekéjén Ázsiától Észak-Amerikáig mindenütt megtalálható, területileg a legelterjedtebb az összes varjúféle között. 12 ismert alfaja létezik, melyek habár külalakjukban kevésbé eltérőek egymástól, a korszerű genetikai kutatások kimutatták, hogy jelentős genetikai különbségek vannak a különböző populációk között.
A hollók rendelkeznek a legnagyobb aggyal az összes madárfaj között; különösen a hyperpalliumuk nagy. Jó képességekkel rendelkeznek a problémamegoldás terén éppúgy, mint a kognitív feladatok (például utánzás, intuíció stb.) esetén.
Az összetett problémamegoldó képességet jól demonstrálja a következő feladat: kutatók egy darab húst kötöttek egy zsineg egyik végére, a másikat pedig a holló ülőrúdjához erősítették. A cél természetesen az eleség megszerzése. A madárnak föl kellett húznia a zsineg egy részét az ülőrúdjáig, majd hogy csőrével elérje táplálékát, rá kellett lépnie a zsinegre. Ötből négy holló sikerrel teljesítette a tesztet, habár nem mutatható ki pontosan, hogy a teszt alatt a korábbi rossz kísérleteikből később tanultak volna.
Mérgező
madarak:
Pitohui
Kutatások alapján három pitohuifaj, a kétszínű pitohui (P. dichrous, a változékony pitohui (P. kirhocephalus) és a vörhenyes pitohui (P. ferrugineus) igen mérgezőnek bizonyult. A bőrükből készült kivonatot egerekbe fecskendezték, s a rágcsálók végtagjai rövid idő alatt megbénultak, majd rángógörcsökben fetrengve kimúltak. Egy helyi szakértő szerint a pápuák tudhatnak erről, mert szemétmadárnak nevezik a pitohuit. Megenni sem igen lehet, azt mondják, a húsa keserű, élvezhetetlen, s csak akkor fanyalodnak rá, ha semmi más ennivalót nem találnak.
A „méregmadarak” hatóanyaga a nyílméregbékák batrachotoxinjához hasonló szteránvázas alkaloid, amelynek a hasonlóság miatt a homobatrachotoxin nevet adták. A batrachotoxinok a leghatásosabbak az ismert mérgek közül: egy kísérleti egér számára már 0,03 mikrogrammjuk is halálos. Egy Phylobates terribilis nevű kis békában 1,1 milligramm méreg van, ez több mint harmincezer egér elpusztításához elég. A homobatrachotoxin százszor erősebb méreg, mint a sztrichnin. Hatása hasonlít bizonyos kígyók és skorpiók mérgére. Gátolja az ingerületátvitelt, emiatt a megmérgezett állat izmai görcsbe rándulnak, megbénulnak a szívizmai, leáll a keringése és a légzése, végül elpusztul. A madár Új-Guineaban honos.
 "Csukjás pitohui (Pitohui dichrous)")
PitohuiKutatások alapján három pitohuifaj, a kétszínű pitohui (P. dichrous, a változékony pitohui (P. kirhocephalus) és a vörhenyes pitohui (P. ferrugineus) igen mérgezőnek bizonyult. A bőrükből készült kivonatot egerekbe fecskendezték, s a rágcsálók végtagjai rövid idő alatt megbénultak, majd rángógörcsökben fetrengve kimúltak. Egy helyi szakértő szerint a pápuák tudhatnak erről, mert szemétmadárnak nevezik a pitohuit. Megenni sem igen lehet, azt mondják, a húsa keserű, élvezhetetlen, s csak akkor fanyalodnak rá, ha semmi más ennivalót nem találnak.
A „méregmadarak” hatóanyaga a nyílméregbékák batrachotoxinjához hasonló szteránvázas alkaloid, amelynek a hasonlóság miatt a homobatrachotoxin nevet adták. A batrachotoxinok a leghatásosabbak az ismert mérgek közül: egy kísérleti egér számára már 0,03 mikrogrammjuk is halálos. Egy Phylobates terribilis nevű kis békában 1,1 milligramm méreg van, ez több mint harmincezer egér elpusztításához elég. A homobatrachotoxin százszor erősebb méreg, mint a sztrichnin. Hatása hasonlít bizonyos kígyók és skorpiók mérgére. Gátolja az ingerületátvitelt, emiatt a megmérgezett állat izmai görcsbe rándulnak, megbénulnak a szívizmai, leáll a keringése és a légzése, végül elpusztul. A madár Új-Guineaban honos.
A
föld legszínesebb
madarai:
Aranyfácán
(Chrysolophus pictus)
Az aranyfácán (Chrysolophus pictus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.
Eredeti hazája Kína, északnyugaton a Tibeti-fennsík peremétől keleten Hupeiig, délen Hunanig és Kvajcsouig. Ma Anglia és Skócia egyes területein is szabadon költ. Az aranyfácán 2.000 méter magasságban is megtalálható. Az Egyesült Királyságon kívül is sokfelé próbálták már meghonosítani (az USA, Kanada, a Hawaii szigetek, Új-Zéland, Kolumbia és Tahiti), de mindeddig sikertelenül.
Indiai
páva (Pavo cristatus)
A indiai páva (Pavo cristatus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben vadon él. India nemzeti madara. Nagy Sándor hozta először Európába, ahol csakhamar elterjedt mint háziállat. Több országba betelepítették ma vadon is előfordul a következő területeken : Pakisztán, az Andamán-szigetek, Bahama-szigetek, Kalifornia, a Hawaii szigetek, Új-Zéland ;Ausztrália partjai mentén a Rottnest-sziget, a Heron-sziget és a King sziget. Sikertelen betelepítési kísérletek történtek Szent Ilona, Madeira, Tahiti és a Dominikai Köztársaság területén is.
Paradicsommadarak:
A
paradicsommadár-félék (Paradisaeidae) a madarak osztályának
verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. 17 nem és 46
faj tartozik a családba.
A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan nem tekinti önálló családnak, hanem a varjúfélék (Corvidae) családjába sorolja őket.
A paradicsommadaraknak káprázatos párzási rítusaik vannak. A legtöbb paradicsommadár-félék családjába tartozó hím nemcsak pompás tollazatával igyekszik felkelteni a tojó figyelmét, de parádés táncával is. Minden fajnak megvan a maga sajátos táncszokása, melyek nagyban eltérnek egymástól. Míg a legtöbb paradicsommadár magányosan udvarol kiszemeltjének, néhányan csapatokban
lejtik
táncukat, s gyakran féltucat éneklő hím is verseng a tojó
kegyeiért.Hiába hallható hangjuk, mivel folyton ugrálnak, alig lehet
meglátni őket. A hímek és a nőstények tollazata
különbözik. A nőstények tollazata egyszerű, nem feltűnő. A hímek
színpompás tollaikkal hívják fel magukra a tojók figyelmét a nász
idején. A díszes tollú hímeket tollaikért vadászták.
Mandarinréce
(Aix galericulata)
A mandarinréce, olykor mandarinkacsa (Aix galericulata) egy közepes méretű ázsiai díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.
Valaha igen elterjedt volt Kelet-Ázsiában, de mára veszélyeztetett fajjá vált. Víz közeli lombos erdők lakója. A Kelet-Oroszországban és a Kínában élő populáció jóval ezer pár alatt van, habár Japánban megközelítőleg 5.000 pár él. Az utóbbi időkben a mesterséges telepítések révén Európában is elterjedt, itt körülbelül 7.000 vadon élő párt tartanak nyilván.
Sárgaszárnyú
ara (Ara macao)
A sárgaszárnyú ara vagy arakanga (Ara macao) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az Ara nembe tartozó faj.
Élőhelye Mexikótól Közép-Amerikán keresztül Kolumbiáig, valamint Perun keresztül Bolíviáig terjed.
Szivárványcsőrű
tukán (Ramphastos sulfuratus)
A szivárványcsőrű tukán vagy Fischer tukán (Ramphastos sulfuratus) a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe és a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj. A Közép-és Dél-Amerikában honos tukánfaj nem remekel a repülésben, többnyire csak ugrándozik. Némelyik faj kiáltása hasonlít a békák hangjára, de attól jóval hangosabb akár 1 km-re is elhallatszik. Egyes tukánfajtáknak nagyobb a csőre, mint a teste. A tukán csőrének a felszíne keratinból van, akár az emberi köröm vagy haj. Apró hatszögletű lemezekből áll, melyek úgy fekszenek egymásra, mint a háztető zsindelyei. A tukán csőrének állaga olyan, mint egy kemény szivacs. Egyes részei üregesek, míg más részeit gerendák és hártyák alkotják. Az eredmény egy rendkívül könnyű, ám meglepően erős csőr. Mexikó déli részétől, Kolumbián keresztül, Venezueláig honos. A trópusi esőerdőkben lombkoronájában található odvakban él.
 "Aranyfácán (Chrysolophus pictus)")
Aranyfácán
(Chrysolophus pictus)Az aranyfácán (Chrysolophus pictus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.
Eredeti hazája Kína, északnyugaton a Tibeti-fennsík peremétől keleten Hupeiig, délen Hunanig és Kvajcsouig. Ma Anglia és Skócia egyes területein is szabadon költ. Az aranyfácán 2.000 méter magasságban is megtalálható. Az Egyesült Királyságon kívül is sokfelé próbálták már meghonosítani (az USA, Kanada, a Hawaii szigetek, Új-Zéland, Kolumbia és Tahiti), de mindeddig sikertelenül.
 "Indiai páva (Pavo cristatus)")
Indiai
páva (Pavo cristatus)A indiai páva (Pavo cristatus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben vadon él. India nemzeti madara. Nagy Sándor hozta először Európába, ahol csakhamar elterjedt mint háziállat. Több országba betelepítették ma vadon is előfordul a következő területeken : Pakisztán, az Andamán-szigetek, Bahama-szigetek, Kalifornia, a Hawaii szigetek, Új-Zéland ;Ausztrália partjai mentén a Rottnest-sziget, a Heron-sziget és a King sziget. Sikertelen betelepítési kísérletek történtek Szent Ilona, Madeira, Tahiti és a Dominikai Köztársaság területén is.
Paradicsommadarak:
 "Kis paradicsommadár (Paradisaea minor)")
 "Lantfarku paradicsommadár (Cicinnurus respublica)")
A
paradicsommadár-félék (Paradisaeidae) a madarak osztályának
verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. 17 nem és 46
faj tartozik a családba.A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan nem tekinti önálló családnak, hanem a varjúfélék (Corvidae) családjába sorolja őket.
A paradicsommadaraknak káprázatos párzási rítusaik vannak. A legtöbb paradicsommadár-félék családjába tartozó hím nemcsak pompás tollazatával igyekszik felkelteni a tojó figyelmét, de parádés táncával is. Minden fajnak megvan a maga sajátos táncszokása, melyek nagyban eltérnek egymástól. Míg a legtöbb paradicsommadár magányosan udvarol kiszemeltjének, néhányan csapatokban
 "Vörös paradicsommadár (Paradisaea rubra)")
lejtik
táncukat, s gyakran féltucat éneklő hím is verseng a tojó
kegyeiért.Hiába hallható hangjuk, mivel folyton ugrálnak, alig lehet
meglátni őket. A hímek és a nőstények tollazata
különbözik. A nőstények tollazata egyszerű, nem feltűnő. A hímek
színpompás tollaikkal hívják fel magukra a tojók figyelmét a nász
idején. A díszes tollú hímeket tollaikért vadászták. "Mandarinréce (Aix galericulata)")
Mandarinréce
(Aix galericulata) A mandarinréce, olykor mandarinkacsa (Aix galericulata) egy közepes méretű ázsiai díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.
Valaha igen elterjedt volt Kelet-Ázsiában, de mára veszélyeztetett fajjá vált. Víz közeli lombos erdők lakója. A Kelet-Oroszországban és a Kínában élő populáció jóval ezer pár alatt van, habár Japánban megközelítőleg 5.000 pár él. Az utóbbi időkben a mesterséges telepítések révén Európában is elterjedt, itt körülbelül 7.000 vadon élő párt tartanak nyilván.
 "Sárgaszárnyú ara (Ara macao)")
Sárgaszárnyú
ara (Ara macao)A sárgaszárnyú ara vagy arakanga (Ara macao) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az Ara nembe tartozó faj.
Élőhelye Mexikótól Közép-Amerikán keresztül Kolumbiáig, valamint Perun keresztül Bolíviáig terjed.
 "Szivárványcsőrű tukán (Ramphastos sulfuratus)")
Szivárványcsőrű
tukán (Ramphastos sulfuratus) A szivárványcsőrű tukán vagy Fischer tukán (Ramphastos sulfuratus) a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe és a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj. A Közép-és Dél-Amerikában honos tukánfaj nem remekel a repülésben, többnyire csak ugrándozik. Némelyik faj kiáltása hasonlít a békák hangjára, de attól jóval hangosabb akár 1 km-re is elhallatszik. Egyes tukánfajtáknak nagyobb a csőre, mint a teste. A tukán csőrének a felszíne keratinból van, akár az emberi köröm vagy haj. Apró hatszögletű lemezekből áll, melyek úgy fekszenek egymásra, mint a háztető zsindelyei. A tukán csőrének állaga olyan, mint egy kemény szivacs. Egyes részei üregesek, míg más részeit gerendák és hártyák alkotják. Az eredmény egy rendkívül könnyű, ám meglepően erős csőr. Mexikó déli részétől, Kolumbián keresztül, Venezueláig honos. A trópusi esőerdőkben lombkoronájában található odvakban él.
