Tetszik az oldal? Katt ide!
I like the page? Click here!

























AVAST
! Hatékony ingyenes vírusirtó! Letöltéshez kattints az alábbi ikonra!

Hatékony és ingyenes vírusirtó! Töltsd le innen!


Erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima)

Nem veszélyeztetett. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000,- Ft.
Angol neve: Aesculapian Snake

<<Előző oldal Következő oldal>>

Rendszertani besorolás:
Ország:     Állatok (Animalia)
Törzs:     Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:     Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:     Hüllők (Reptilia)
Rend:     Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend:     Kígyók (Serpentes)
Család:     Siklófélék (Colubridae)
Nem:     Zamenis
Faj:       Zamenis longissimus
Erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) 
Erdei sikló (Zamenis longissimus)

Erdei sikló (Zamenis longissimus)
Napozó erdei sikló 
Napozó erdei sikló

Napozó erdei sikló
Erdei sikló vedlés előtt 
Erdei sikló vedlés előtt

Erdei sikló vedlés előtt
Erdei sikló portré 
Erdei sikló portré

Erdei sikló portré
Zsákmányt ejtő erdei sikló 
Zsákmányt ejtő erdei sikló

Zsákmányt ejtő erdei sikló
Táplálkozó erdei sikló 
Táplálkozó erdei sikló

Táplálkozó erdei sikló
Erdei siklók párzása 
Erdei siklók párzása

Erdei siklók párzása
Tojást rakó erdei sikló 
Tojást rakó erdei sikló

Tojást rakó erdei sikló
Fiatal erdei sikló
Fiatal erdei sikló
Fiatal erdei sikló

Az erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) egy eurázsiai kígyófaj, amely az ókorban a gyógyítás istene, Aszklépiosz egyik attribútuma volt. Aszklépiosz botja a rátekeredő erdei siklóval a mai napig egészségügyi szimbólum.

Előfordulása:
Eredetileg Dél- és Közép-Európa, Franciaország, az Appennini-félsziget, a Kárpát-medence és a Balkán lakója, illetve Kis-Ázsia nyugati részén és a Fekete-tenger keleti partjai mentén fordult elő, de az ókorban a rómaiak a neki tulajdonított gyógyító hatás miatt a mai Németországba is betelepítették. Elsősorban napsütötte domb- és hegyvidéki erdőségekben és vidékükön találkozhatunk vele.

Megjelenése:
Meglehetősen hosszú, akár két méteresre is megnövő kígyófaj, bár a magyarországi példányok ritkán érik el a 160 centiméteres hosszt. A kifejlett erdei siklók hasa sárgásfehér, hátuk és oldalaik zöldesek, barnásak vagy szürkések. A halántékon világossárga félholdmintázat látható, bár az idősebb állatokról ez hiányozhat. A fiatal példányok világos alapszínét háti és hasi oldalukon egyaránt barnás sötét foltok tarkítják, és ugyanilyen arccsíkjuk van a szem és az áll között. Hazánkban előfordul a szürke erdei sikló (Zamenis longissimus var. subgrisea Werner, 1897), ezek az egyedek ezüstös-szürkés színűek és nem túl gyakoriak.

Életmódja:
Az erdei sikló, mint minden rokona, ragadozó: táplálékát főleg rágcsálók, cickányok, illetve madarak, tojások és fiókáik képezik. Mérge nincs, így áldozatait vagy élve nyeli el, vagy afféle kis óriáskígyó módjára megfojtja őket. A mesterséges fészekodúkra is gyakran rájár.
Októbertől április-májusig telel, olykor több példány is összegyűlhet egy helyen. Gyakran emberek közelében, különféle épületekben találja meg az ideális száraz, meleg helyet a téli álomhoz.

Szaporodása:
Az erdei siklók párzására június közepén kerül sor, miután a hónap végén vagy július elején a nőstény 5–8 sárgásfehér, puha, hosszúkás tojást rak. Az általában füzérré összeragadt tojások vagy a földbe, vagy valamilyen rothadó növényi halom (komposzt, avar) alá kerülnek. Időjárástól függően az utódok augusztus végén vagy szeptember elején kelnek ki, és 6–8 napos korukban bekövetkezett vedlésükig nem táplálkoznak.

Védettsége:
Az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek vele, ennek ellenére gyakran megfigyelhető erdei településeken. Természetes ellenségei közé a menyétfélék, a vörös róka, a sün, a vaddisznó és különféle ragadozó madarak tartoznak.
Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, az erdei sikló is védett, noha kiváló alkalmazkodóképessége és elterjedtsége miatt komolyabb védelemre nincs szükség.